Adorján Béla újabb írása az általa benyújtott népszavazási kezdeményezésről, melynek célja: legyen munkaszüneti nap a magyarok számára is szenteste napja.
Mi szükség van munkaszüneti napra december 24-én, hiszen „mindenki vásárolna”, „amúgy sincs hivatal”, „amúgy is csak délig kell dolgozni”, „amúgy is csak lábat lógatunk az irodában” – kérdezik néhányan az aláírásgyűjtő pultjainknál. Ezek jogos kérdések ugyan, de egyben fel is hívják a figyelmet arra, mennyire hibásan közelítjük meg az év egyik legfontosabb ünnepét.
A magyar hagyományban szenteste kiemelt szerepet tölt be: ez nem csupán a karácsony előestéje, hanem maga az ünnep központi pillanata.
Bár a hivatalos egyházi naptárban karácsony december 25-én kezdődik, a magyar családokban a fő ünneplés mindig 24-én zajlott – ekkor gyúltak ki a gyertyák a karácsonyfán, ekkor gyűlt össze a család a vacsoraasztal körül, és ezen az estén hozta a Jézuska az ajándékokat.
Ez a hagyomány a régi, hagyományos magyar paraszti kultúrából származik, a család, az összetartozás erejét szimbolizálja, amit a katolikus vidékeken az éjféli mise koronáz meg, míg a protestáns tájakon a családi áhítat került előtérbe. Ezt a hagyományt egészíti ki a 19. századtól a karácsonyfa, majd az ajándékozás szokása.
És ebbe a csodálatos hagyományba türemkedett be a munka, a hajtás, a rohanás, tört utat a lelkünkbe az anyagi javak megszerzésének kényszere.
Hogy még többet adhassunk, hogy még színesebb legyen, hogy még hangosabb legyen, hogy még több legyen, de valójában csak kevesebb lett. Mi lettünk kevesebbek.
A hagyományokból is világosan látszik: szenteste nem a gürcölés, hanem a magyar karácsony legfontosabb ünnepi pillanata.
Ennek azonban csak akkor lehet megadni a kellő méltóságát, ha az embereknek van idejük felkészülni rá.
A családok többsége délután állít fát és készíti el az ünnepi vacsorát – ez munka mellett csak kapkodva valósítható meg, a rokonokhoz utazók számára is könnyebbséget jelentene, ha nyugodtan hazaérhetnének, nem kellene munka után rohanni a vonathoz vagy autóba ülni. Végezetül pedig a lelki felkészülés, az áhítat, az ünnepi hangulat csak akkor lehet teljes, ha nincs fölötte ott a rohanás, a munkahelyi terhelés és a késés nyomása.
Ha december 24-e munkaszüneti nap lenne, azzal nem csupán a mai családok kapnának nyugalmat és lehetőséget a méltó ünneplésre, hanem a magyar hagyomány mélyebb tisztelete is kifejeződne.
Ez a nap nem új keletű „szabadságigény”, hanem egy ősi, több évszázados népi és vallási tradíció méltó folytatása. Szenteste munkaszüneti nappá nyilvánítása tehát nem pusztán praktikus könnyítés, hanem kulturális és lelki örökségünk védelme is lenne. Többek közt ezért is kezdeményeztünk népszavazást a következő kérdéssel: „Egyetért-e Ön azzal, hogy december huszonnegyedike munkaszüneti nap legyen?”
A magyar kultúrában szenteste mindig is a családi együttlét és a meghittség ünnepe volt. Itt az ideje, hogy visszaadjuk a szenteste ünnepét a családoknak.
